Intro...

Remélem tetszik a blog intro-ja..:)

2 rész:Nem hiszem el...

Sziasztok meghoztam az új rész remélem tetszik...Véleményeteket várom komiba!:)


Reggel olyan tíz óra fele keltem fel arra hogy az apám és Nathan lent vihorásznak a konyhába.Már az emeletről lehet hallani őket.Letusoltam majd felöltöztem, és elvégeztem a reggeli teendőimet.Szombat van,mára nem tervezek semmi érdekeset.Talán pattogtatok egy kis kukoricát és megnézek egy jó kis filmet,kitudja.Leballagtam a lépcsőn és apám mosolygós arcával találtam szembe magam.Elegem van már a kedély hangulat változásaiból.Egyszer még mérges rám és felpofoz másnap meg már mosolyogva fogad.
-Kislányom-jött oda a tegnap este ellenére és nyomott egy puszit a homlokomra már tudtam hogy mi az oka a kedvességének,akar tőlem valamit.
-Mit akarsz apa?
-Honnan veszed hogy akarok valamit?-kérdezte tőlem még mindig mosolyogva
-Mert ismerlek már 18 éve,és tudom mikor vagy kedves-mondtam gúnyosan
-Ülj le az asztalhoz és egyél-mondta már mérgesen erről beszéltem
Miután megreggeliztünk elpakoltam az asztalt és elmosogattam.Apa és Nathan a dolgozó szobába beszélgettek de nem nagyon érdekelt hogy miről gondolom maffia ügyek.Leültem a nappaliba a tv elé és kerestem valami értelmeset.Mire megtaláltam a tökéletes csatornát,valaki eltakarta a testével hogy ne lássam.Felpillantok és meglátom Nathan-t.Majd vetek oda neki egy "mi van már?" pillantást,mire a dolgozó szoba felé bök a fejével és elindul. Utána megyek tudtam hogy az apám akar valamit.De vajon mit?
-Kislányom beszélnünk kell.Igaz hogy nincs beleszólásod de tudnod kell róla.Mivel anyád téged szült nekem nem pedig egy fiú gyermeket,ezért te nem veheted át majd a maffiát.De egy erős férfi mellett szeretnélek tudni hogy biztonságba legyél.Hisz nem könnyű Amerika legnagyobb maffia vezérének a lányának lenni.Ha egy másik maffia banda elkap még meg is ölhetnek.Ezért két hónap múlva megtartjuk az esküvődet-teljesen lesokkolt apám mondani valója mégis milyen esküvőmről beszél
-Te meg miről beszélsz?Milyen esküvő?-emeltem fel a hangom egy kicsit
-Vegyél vissza egy kicsit a hangerődből Cara-szólat meg Nathan
-Te meg mi a fenét keresel itt egyébként is?Nem rád tartozik ez az egész-mondtam gúnyosan
-De rá is tartozik Cara.Mivel ő lesz a férjed két hónap múlva.
-Hogy micsoda?Még túl fiatal vagyok ehhez az egész esküvőzsdihez,tizennyolc éves vagyok.És ez egy faszkalap mégis hogy lennék mellett biztonságban-az utolsó mondatnál kaptam egy óriási pofont Nathan-től amitől a fejem oldalra bicsaklott,majd apámra nézek aki csak annyit mond:
-Megérdemelted.
Felsiettem a szobámba teljesen összetörtem már amennyire még összetörhetek,azt mondja az apám hogy azt akarja hogy biztonságba legyek de ő küld engem a pokolra.Nem tudtam hogy mit csináljak,megvártam hogy besötétedjen majd akcióba lendültem.

1 rész:Miért nem lehet normális életem?

Sziasztok kész is lenne az első rész remélem tetszik.A második rész tele lesz izgalommal és remélem hogy majd az is tetszeni fog.És nagyon örülnék egy feliratkozónak is.

Reggel Sarah mellett ébredtem mivel tegnap nagyon sokáig tanultunk és úgy látszik hogy bealudtunk.Hogy én ezért mit fogok otthon kapni amiért nem szóltam hogy nem megyek haza.Igen az én életem nem egy tündérmese,anyukám elhagyott engem és az apámat.Mikor itt hagyott akkor lehettem kb. 10 éves apa azóta folyton ver.Ő Amerika egyik legnagyobb maffia vezére,és van mikor otthon végzi el a piszkos munkát.Láttam már ahogy embert ölt,és azt is hogy a haláluk előtt hogy kínozza meg az árulókat,akik hátba szúrták.Minden egyes alkalommal szörnyű látvány az hogy megöl egy embert,neki nem számít semmi még a saját lánya sem.És ott van még Nathan is apám egyik legfiatalabb és egyben legjobb embere.Ott lakik nálunk már egy ideje,de ki nem állom.Az életem egyik legszörnyűbb napja volt az mikor megerőszakolt.Igen jól hallottátok megerőszakolt,apám előtt meg játssza a jó kisfiút.Gyűlölöm őt,már csak ha hozzám ér attól kiráz a hideg.Még soha nem voltam szerelmes és sosem leszek már soha,olyan mintha egy börtönbe élnék.Csak helyette egy hatalmas házba ami tele van riasztókkal, zárakkal,és őrökkel.Legtöbbször inkább az kívánom hogy haljak meg, mint hogy ezt a sok mindent kibírjam.De vissza is térve a jelenbe ma még csak péntek van úgy hogy suli,miután felkeltünk felöltöztünk megreggeliztünk és indultunk a suliba.Útközben rengeteget beszélgettünk.

-Még mindig nem gondoltad meg magad?-fordult felém

-Mivel kapcsolatba?-kérdeztem

-Hogy feladod az apádat-néz a szemembe

-Sarah ezt már rengetegszer megbeszéltük ha feladnám az apámat,és nem kapnák el kiderülne hogy én voltam.Képes lenne még a saját lányát is megölni ezért-mondtam halál komolyan

-De ez így se jó.Nap mint nap ver téged,mi lesz ha egyszer úgy megver hogy belehalsz?Ebbe nem gondolsz bele?Vagy hogy ha Nathan újra megerőszakol?Akkor mi lesz?-emelte fel a hangját

-Halkabban már Sarah valaki még a végén meghallja-szóltam rá pedig teljesen igaza volt

-Jó bocsi de aggódok érted-ölel meg

-Minden rendben lesz-mosolygok rá
-Remélem-mosolyog ő is-Egyébként megbeszéltük Allison-nal hogy suli után lemegyünk a jégkorcsolya pályára.Én Dylan,Allison,Scott,te és a bátyám.
-De ugye nem akarsz már megint összehozni a bátyáddal?-kérdeztem rá
-Jaj Cara,te is tudod hogy Aiden nagyon kedvel téged.És nem árt ha van melletted egy erős pasi.
-Te és a "Találjunk párt Cara-nak"dolgaid-nevettem el magam
Mire észbe kaptam már a suliba voltunk Bementünk az osztályterembe ahol már ott voltak a srácok.Köszöntünk majd leültünk a helyünkre mert kezdődött a matek óránk ami nagyon unalmasan telt el.Én Allison mellett ültem,szünetben pedig a szekrényeink előtt beszélgettünk.

-Na akkor hánykor megyünk a jégkorcsolya pályára?-kérdeztem rá
-Egyből suli után-válaszolt Allison
-Oké.
-Sziasztok-köszönt nekünk Aiden a szekrénye elől küldött felénk egy mosolyt majd a fiúkkal az oldalán eltűnt.A sulinak háromkor lett vége.Megvártuk a fiúkat hogy át öltözőnek mivel nekik tesi volt az utolsó órájuk,majd indultunk is.Mikor oda értünk kaptunk korcsolyákat felvettük őket majd bementünk a pályára.Sarah és Dylan nagyon viccesek voltak mivel Dylan nem nagyon tud korizni ezért sokszor a földön kötöttek ki.Allison és Scott nagyon jól koriznak szóval náluk nem volt semmi baj de nálam annál inkább.Éppen hátra estem volna de Aiden még épp időben elkapott.
-Köszi-mosolygok rá
-Ugyan már nincs mit.Ez csak természetes-mondta.
Aiden egy nagyon helyes,és kedves,okos srác és nagyon kedvelem is de csak mint barátot semmi több.Sara haladt felénk lepasszolva Dylan-t Allison-éknak.
-Na hogy megy?-kérdezte mosolyogva
-Hát nem valami jól-motyogtam 

-Majd Aiden segít ő jól tud korizni,engem is ő tanított meg mikor még kicsik voltunk.
Hat órakor mindenki haza indult,engem Sarah és a bátya haza kísértek.
-Nagyon jó volt ez a mai nap-mosolyog Sarah-Holnap találkozunk.-mondta majd megölelt Aiden-től is kaptam egy arcra puszit majd kinyitottam a kaput és készültem a halálomra.
Mikor beléptem az ajtón Nathan a nappaliba egy fotelba ült majd mikor meghallotta az ajtó csukódását felpillant a telefonjából és rám mosolyog.
-Megjött-kiabálta el magát majd lépcső dübörgés ütötte meg a fülem és arra pillantottam apám dühös arcával találtam szembe magam aki gyorsan közeledett felém,Majd csak azt vettem észere hogy a keze csattan az arcomon és én a földre kerülök.Megfogtam az arcomon a fájó pontot és rá néztem.
-Hol voltál?-kérdezte kiabálva a szemei pedig szikrákat szórtak
-Sarah-nál aludtam tegnap este mert tanultunk és bealudtunk-válaszoltam neki
-Takarodj fel a szobádba és ma már ne is lássalak-ordibált
Megfogtam a táskám amit a pofonkor elejtettem és felszaladtam a szobámba majd bezártam az ajtót.Befeküdtem az ágyamba és sírni kezdtem.Hogy lehet nekem ilyen apám?Miért nem lehet nekem is normális életem, mint a többi velem egykorúaknak?Miután kisírtam magam letusoltam és felvettem a pizsim.Lefeküdtem és azon gondolkoztam lehet-e még nekem normális életem?