6 rész:Neki köszönheted az életed

Sziasztok meghoztam az új részt remélem tetszeni fog!:)

Iszonyatos fejfájásra ébredtem.A fejem zakatolt a hányinger kerülgetett és ezek mellett még szédültem is.Felültem majd vettem pár mély levegőt, és felálltam.Egy fehér szobába találtam magam pár kis ablak volt az egyik falon de azokon is le volt húzva a roló.Odasétáltam az egyikhez majd felhúztam,de teljesen ledermedtem.Csak felhőket láttam semmi mást.Egy kibaszott repülőn ülök bazd meg.Az ajtóhoz mentem majd ovatosan lenyomtam azt,de mikor ki akartam nyitni az ajtót hangosan nyikorgott egyet.Az összes szempár rám szegeződött,de én csak egynek nézem a szemébe aki rohadtul ismerős.
-Louis?-kérdeztem meg mire az egyik barna hajú fiú felállt és kezet nyújtott
-A nevem Louis és az egyetlen ezen a gépen-mosolyog rám
-De hát...-hazudott nekem én meg még azt hittem hogy végre egy normális fiút is találok
-Cara kérlek hagy magyarázzam meg.-jött közelebb könyörgő tekintettel de én csak hátráltam
-Ti ismeritek egymást?-néz ránk a göndör mérgesen
-Nem-vágom rá egyből-És mégis mi a francot keresek én egy repülőn?
-Cicám láttad ahogy megöltem egy embert,ez a legkevesebb azok után hogy nem öllek meg.
-Ne merészelj még egyszer cicának szólítani.Egyáltalán tudjátok mennyire bajban vagytok?
-Ugyan miért?-kérdezte a fekete hajú
-Mert ha apám megtudja hogy elraboltatok akkor megöl titeket.
-Miért az apád egy hentes?-nevet fel újra a göndör,én komolyan beszéltem de ők nem hisznek nekem úgy látszik
-Tudjátok egyáltalán én ki vagyok?-kérdeztem tőlük
-Egy elkényeztette kis picsa?-szólalt meg újra a göndör
-Srácok mindjárt leszállunk-szólt ki a pilóta egy ajtó mögül majd egy tűszúrást éreztem meg a combomban
-Nem tudhatod hova megyünk.Nyugi ez csak egy kis altató-magyarázta az igazi Louis,sajnálattal a szemeibe
Pár percbe sem telt máris megint elájultam.Idióták.

***

Egy újabb szobába ébredtem fel.De ennek a falai kékek és még bútorok is voltak.Az ablakhoz sétálok és elhúzom a függönyt.Már kezd sötétedni és egy erdő van a ház mellett.Itt az idő.Meg kell szöknöm.Kinyitottam az ajtót óvatosan és kiléptem.A házban csend uralkodott csak a tv hallatszott lentről.A lépcsőn amilyen halkan csak tudtam, úgy mentem le.A nappaliba megpillantottam az öt fiút miközben bömböltetik a tv-t.Szétnéztem és egy hátsó ajtót pillantottam meg.Most kell cselekednem még egyikük sem figyel.Az ajtóhoz sétáltam minél halkabban,lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.Jó eddig nem, volt semmi gáz.Éppen hogy az egyik lábam áttettem az ajtón, már meg is szólalt a riasztó.Hátra se néztem mert biztos voltam benne hogy ezt már meghallották.Eszeveszettül rohanni kezdtem az erdő felé,miközben a nevemet kiabálták és hallottam hogy futnak utánam.Egy pillanat sem volt még valaki egy erős lökéssel leterített a földre,majd a csípőmre ült.Kinyitottam a szemem és a szőkeséget találtam magam felett.Felállt majd felhúzott, és a vállára kapott mint egy krumplis zsákot,míg visszacipelt a házba.Amint letett szembe találtam magam négy fiúval.De mégis a legmérgesebb a göndör volt.És ezt tettekbe is megmutatta, ugyanis egy jó nagy pofont kaptam tőle.De ezen csak nevetni tudtam.
-Harry állj le-állítja meg a szőkeség mire egy újabb pofonnal jutalmazna
-Mi olyan nevetséges?-kérdezte feldúltan
-Kaptam már nagyobb pofont is.
-Tudod neki köszönheted az életed-mutat a szőkére aki csak hazudott nekem-ő mentett meg attól hogy ne öljelek meg.Szóval érezd magad szerencsésnek hogy még élsz.Mert én mindenkivel végzek aki az utamba kerül.
-És mi van ha nem akarok szerencsés lenni és meg akarok inkább halni?Mert az apám megtalál ígyis-úgyis akár hol vagyok.És akkor újra kezdődik előröl az életem.Két hónap múlva hozzá ad egy fickóhoz aki már megerőszakolt,és megvert nem is egyszer.Akár hányszor megszöktem mindig megtalált szerintetek most nem fog?Mindegy így is egy elcseszett életem van.Ez már nem változtat semmin.Az apám fiú gyereket akart, hogy kiképezze és a nyomdokaiba lépjen, de csak engem kapott, ugye milyen szívás?Egy gyenge kis ribancot kapott ahogy ő fogalmazott.-kiabáltam majd megráztam a fejem
-Ki vagy te?-kérdezte meg először Louis de az ajtó nyilt
Éppen egy barna hajú lány lépett be a szobába,majd felém közelített mosolyogva.

-Szia Eleanor Carder vagyok.Louis barátnője.-mosolygott büszkén
-Szia a nevem Cara.Cara Henderson.-láttam a fiúk arcára kiült döbbenetet hát erre nem számíthattak